Létezik-e cukorfüggőség?

Az édes íz szeretete velünk született sajátosság, mely sokunkat akár egy életen át elkísér az anyatej édes ízétől kezdve egészen a születésnapi tortáig. Míg jellemző, hogy gyermek és serdülőkorban az intenzívebben édes ízű ételeket, italokat részesítünk előnyben, addig az életkor előrehaladtával megtanulunk értékelni más ízeket, például a bor vagy a kakaó kesernyésségét is, ezzel párhuzamosan pedig az édes íz kissé háttérbe szorul.

Manapság kiemelt figyelem övezi a szénhidrátokat, azon belül is a cukrokat. Gyakran felmerül a kérdés, mi számit egészséges mértéknek és mikor visszük túlzásba az édességek élvezetét. Gyakran hangzik el a cukorfüggőség kifejezés is, de vajon addiktológiai értelemben beszélhetünk-e valóban függőségről?

Az hogy valaki kedveli az édes ízt, vagy akár kifejezetten édesszájú nem feltétlenül jelenti azt, hogy édesség vagy cukorfüggő. A függőség kifejezés azokra az esetekre utal, amikor a fogyasztó annyira kötődik az adott szerhez és annyira kívánja azt, hogy ezért a következmények mérlegelése nélkül bármit hajlandó megtenni és feladja addigi életét. A szer hiányában kellemetlen elvonási tünetek lépnek fel, melyek megelőzése érdekében a függő személy aktívan keresi a szert.

Habár egyes állatkísérletek eredményei szerint a rágcsálóknál meghatározott feltételek mellett, pl. éhezést követően nagy mennyiségű cukoroldat fogyasztásával, rövid időn belül egyfajta függőség volt megfigyelhető. Ezek a megállapítások kevéssé vonatkoztathatók az emberre és az előző definíciónak megfelelő függőséggel ritkán találkozhatunk a cukor esetében.

Beszélhetünk azonban olyan káros használatról, vagy erősen kényszeres viselkedésről ahol nem a cukor, vagy bármilyen más élelmiszer, hanem a fogyasztó kezében van az irányítás. Feltételezhetően a jelenség hátterében, mint az esetek többségében, nem egyetlen tényező áll. Feltehetően ide sorolható például a bennünket körülvevő élelmiszer-környezet, a könnyű hozzáférés az ízletes ételekhez és italokhoz, ami ösztönözheti a túlevést. Szintén feltételezhető hogy vannak olyan egyének, akik különösen hajlamosak a túlevésre, illetve fokozottan kívánják és kedvelik a magas zsír és cukortartalmú élelmiszereket. Számukra a fent leirt környezet is fokozottan nagy csábítást jelent.

A megoldást az jelenti, ha tudatosan hódolunk az édes élvezetnek, legfeljebb heti 2–3 alkalommal, ésszerű mennyiségben fogyasztunk édességeket. A többi napokon pedig más módon, például egy kellemes családi-baráti beszélgetéssel, új hobbival vagy a kedvenc sportunkkal próbálunk boldogságot csempészni az életünkbe.